A kép február 1-jén este készült a szolnoki vasútállomáson. A MÁV-nak vagy nagyon jól megy, vagy a szeretet, amit még adni tud, avagy már olyan rosszul megy, hogy létra sincs, netán itt mindenki lehajtott fejjel jár, esetleg a bonyolult szervezeti struktúrában elveszett az utasítás, hogy ki húzza ki a konnektort. Mindegyik megoldás röhejes! 39 nappal Karácsony után!

Tudom, nekem kellene megértőnek lennem, és persze sajnálni, hogy vannak, akiknek a kukák áttúrásával kell foglalkozniuk. De velem ki toleráns, amikor a szemétszállítás reggelén legalább öten túrják át (szét) a ház elé kirakott kukákat, szakadnak a szemeteszsákok, emiatt az edény belseje úszik a dzsuvában, a kukák környéke meg olyan, mintha oda dobáltuk volna a szemetet? Nem lehetne, csak próbából, az én igényeimet is tolerálni? Az elfogadhatatlan, hogy én a kukámat a szemétszállítóknak helyezem a ház elé, akikkel erre szerződtem is, és másnak semmi köze a szemetemhez?

Van a belvárosi Mészáros Lőrinc utcában egy furcsa, magára hagyott járdaszakasz. A nagy posta után, a néhai telefonközpont épülete és udvari bejárata között. Ami mellett egy betonmellvédből kinövő "domb" van. Ezen a magányos járdán hosszú ideje csak gyűlik a lehullott levél, dagad a a massza, lassan olyan, mintha szivacson járna ott az ember. Előtte, után tiszta a járda. Az a rész senkié?

Ez most egy ismétlés, hogy bemutassam: tévedtem. Két év alatt sem szakadt be az úttest a Mártírok útján, a "dohányfermentáló" közelében. A fotó ma is készülhetett volna. Két éve ugyanis csak süllyed az úttest, amire az autósokat tábla figyelmezteti, a buszon utazókat meg a jármű és a fejük bólintása. Mennyivel lennénk előbbre, ha két évvel ezelőtt kijavítják itt az utat? Lehet, ez egy kísérlet arra, hogy kiderüljön: milyen mélyre süllyedhetünk még?