Szerintem az a hagyomány, hogy a karácsonyfákat Vízkeresztkor lebontjuk. Ez ugye január 6-án volt. Óhatatlan, hogy ezen a napon, vagy utána lecsupaszított fenyőfák kerülnek a belvárosi utcákra. A kérdés, hogy a kidobott fáknak meddig kell Szolnok utcáit díszíteniük. Avagy a szállítóknál Vízkereszt akkor van, amikor akarják? (A kép január 17-én készült, 11 nappal Vízkereszt után.)

Úgy tűnik, Szolnok sem maradhat ki az országos divatokból. Egyre több hír szól arról, hogy mind több autós gondolja úgy, vészvillogóval bárhol, bármikor megállhat. Most már szinte naponta lehet ilyen "csak egy pillanat", "pakolunk", "most ugrottam be", "a gyerekért jöttem" állítással egybekötött, a valóságban kivagyi megállásokkal találkozni Szolnokon is. És ez a vész(villogózás) vírusként fog terjedni, amennyiben a rendőrség tétlenül nézi.

Bár a szolnoki Hősök terén követték el ennek a padnak a felaprítását, nem nevezném ezt hőstettnek. Mert mire is volt ez jó? Feszültséget vezetett le? Erőfitogtatás volt? Esetleg unaloműző elfoglaltság? Hát, nagy "hőstett" egy korhadt padot legyőzni, miszlikbe aprítani. Nem szeretnék a "győztessel" találkozni! Nem mintha félni kellene tőle. Inkább, mert szellemi aprítékokkal nem szívesen keveredik az ember. Az övék egy másik, szomorú világ.

Vagy egy bénán parkoló autósnak, vagy egy utcán sétáló erős embernek volt útjában ez a Baross utcai, a járda szélére helyezett villanyóra-szekrény. Mindenesetre pár napja elvesztette eredeti alakját és az ajtaja is megadta magát, így szabad préda, avagy potenciális veszélyforrás. Milyen szép lenne, ha az, aki tönkretette, vállalná tettét, és igyekezne, hogy mielőbb visszaálljon a régi rend. Kár, hogy több esély van hosszú ideig így nézni ezt a villanyórát.