A Hild tér burkolata rendben. Az egykori Skála körüli járda rendben. A kettő között azonban, mintha a senki földje lenne, pontosabban a senki lépcsője, amihez lassan három évtizede nem nyúlt senki. Csak törik, kopik, rajta a járókelő esik, bukik. A város közepén egy darab igénytelenség, ami nem fáj senkinek. Vajon meddig még?

Néha azt gondolom, hogy ha az Unió gazdagabb felének polgárai sejtenék, mi mindenre dobták ki a pénzünket a segítségünkkel, akkor ők kezdenének akciózni ellenünk. A Tiszaligetben például lassan egy évtizede pusztul vagy hatvan darab - újonnan beszerzett, de szerintem, soha sem használt - kerékpár, amiket még sok-sok névvel ezelőtt szerezhetett be a helyi felsőoktatási intézmény. Hány támogatási ciklusnak kell elmúlnia ahhoz, hogy felszámolódjon Szolnok legszomorúbb kerékpártárolója? Mondjuk valami nemes cél érdekében.

Persze az más kérdés, hogy mit hirdet. Mármint nekünk, akik a felnyalt tacepaóknak sem kihelyezői, sem célcsoportja nem vagyunk. Nekem például azt hirdeti, hogy Szolnok utcáinak nincs gazdája, a közterületeinken bármit meg lehet következmények nélkül tenni. Pedig egy kis odafigyeléssel, ezek nélkül a szemetek nélkül, picit szebb lehetne Szolnok.

Ez most az, vagy csak annak látszik? Plakáthely a város egyik forgalmas pontján, vagy illegális plakátok egy fehér falon? Akinek a tulajdona, biztos tudja. De így elég ronda.