2025.11.30. (vasárnap)

Egyszer vége lesz

Egyszer vége lesz

Dátum:

A tűzoltóság mellett, a József Attila út 18. szám alatt található Szolnok egyik leggazdagabban díszített polgárháza. Műemlékekben gazdagabb városokban, érthető módon, semmit sem érne ez a stukkókkal és apró szobrokkal felcicomázott homlokzat, ami tulajdonképpen a mögötte álló háznak csak a díszes takarója. Nálunk azonban ritka kincs, így talán érdemes lenne arra, hogy legalább ezt a díszletfalat védjük és megmentsük. Még azelőtt, hogy egyszer az egész megunja a gondatlanságot, és a József Attila út járdájára borul. Hisz akkor az évtizedek óta megoldhatatlan problémának is vége lesz.
Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Ész nélkül

Végre megszépült a vasútállomás előtti tér. Csodálkoztam is volna, ha nem jön valamelyik közműszolgáltató, akinek a munkák befejezése után jut eszébe feltúrni az egészet. Gondolkodik itt valaki?

Szagos kép

Három nappal az ünnep után, egy játszótér, egy templom és egy iskola háromszögében, tomboló kánikulában, még mindig ott sorakoznak a budik a Verseghy előtti parkban. A szagot már vágni lehet. Ahogy a Rózsakert sarkánál is. A bűzön kívül mindenki szabin?

Hétköznapi délután

Nyugodtan mondhatjuk, hogy a mellékelt képen nincs semmi különös, csak egy szokásos hétköznap délutáni pillanat a 442-es főút szandaszőlősi átkelési szakaszán, tulajdonképpen a város Kertész utcájában, valamikor fél négy és négy óra között. Mondhatnánk: nem kell olyankor arra járni, vagy nem kell autóba ülni. Meg azt is, hogy nem a Csáklya úti Tisza-híd a legfontosabb, hanem a szandai elkerülő. Sokkal fontosabb, mintsem ismét csak kampányhazugság legyen belőle!

Szolnokon is lehetne

Nemcsak Szerencsen, de Szolnokon is volt egyszer egy cukorgyár. És talán az itteni kerítéséhez is kikerülhetne egy ilyen nem reklám tábla. Mementóul a gyárnak, ami sokaknak adott munkát, emlékül a magyar élelmiszeripar fénykorának, és azoknak a környékbeli embereknek, akik évtizedeken keresztül cukorrépát termeltek.