Sajnos nincs abban semmi különös, hogy a lomtalanítás nyomai ugyanolyan lassan tűnnek el Szolnok utcáiról, mint tél végén a kidobott karácsonyfák. Mert valami későn került a ház elé. Mert széttúrták a halmokat. Mert a szállítók is belefáradtak. Mindegy is, miért. A nyomok hetekig, hónapokig állítják ki rólunk, szolnokiakról - mindannyiunkról - a szegénységi bizonyítványt.

Többször háborogtam azon, hogy az önkormányzti képviselőinkről szinte semmi sem derül ki a város honlapján. Aztán november körül megjelentek ez első életrajzok az önkormányzat/közgyűlés/képviselők ül alatt. Ám lassan négy hónap is kevés volt ahhoz, hogy teljes legyen a lista. Pártállástól és a mandátumszerzés módjától függetlenül vannak még képviselők, akik annyival nem tisztelnek meg bennünket, választókat, hogy néhány alapvető dolgot elmondjanak magukról. Megtehetik.

Máshol turisztikai látványosság, a város jelképe, nálunk az egyik oldala graffitik helye, a másik nyilvános wécé, miközben egyre nagyobb darabak hiányoznak a burkolatából. Életének nagyjából felében nem töltöti be eredeti funkcióját, azóta pedig folyamatosan pusztul. Vajon van esély a megmentésére, vagy egyszer ezt is elbontják valami nagy tervre hivatkozva, hogy aztán már csak régi képek őrizzék?

Egyesek szerint azért kell örülni a Magyar Rádió egykori szolnoki stúdiója tervezett elbontásának, mert legalább megszűnik a körülötte lévő szemétdomb. Támadt némi mozgolódás az épület körül, így még inkább láthatóvá vált az udvarára bedobált szemét. Kérdés, hogy az ott kinek a szemete? Na meg az is, hogy a szemetelés megszüntetésének a legjobb módja-e, ha e történelmi épület helyére parkolóházat építünk? Gondolkodjunk!