A Jubileum téren álló Tanúhegy című alkotás tulajdonképpen Szolnok 1075 és 1975 közötti történetéről tanúskodik, a történelmi idők rétegeit egymásra helyezve. Gyurcsek Ferenc és Kampis Miklós 45 éves munkáját amatőr alkotók kiegészítették. Leginkább az elmúlt 45 év eredményeiről tanúbizonyságot téve. Nagyon helyesen a primitívebb korok rétegeire helyezve a mai üzeneteket. Ez a modern, korunkat valóban tükröző, primitív művészet. Ami elfogadott, hiszen közterületen látható.

Még mondja valaki, hogy az ingyenes parkolás nem segíthet a pandémiás helyzetben! Csak egy kis fifika kell, és meglátható benne az üzlet. El tudják képzelni a közeljövőt? Teljesen felesleges drága pénzen használt autó telepeket létesíteni és fenntartani. Ki kell állni az autókkal a város forgalmas parkolóiba, és már zakatolhat is az üzlet. Ahol egy ilyen autó elfér - nem véletlenül került a vezetőoldalra az "Eladó" tábla -, ott előbb-utóbb több is lesz.

A város egyik legszebb szecessziós épülete volt a valamikori Mezőgazdasági Takarékpénztár az Arany János és a Kossuth út sarkán. Nem a múlt században épült, hanem korábban. Az egy dolog, hogy a díszei mára elkoptak. De, hogy a csatornából fa kezdjen kinőni, az az igénytelenség jele. Pedig, akik használják, önmaguk méltatására tettek már emléktáblát a ház falára. Létrát viszont még nem találtak.

Biztos, hogy nem a pad tehet róla. Tudom, nehéz beismerni és elfogadni, de még csak a Szolnok főterén kuplerájt maga után hagyó hajléktalan sem az egyedüli bűnös. És nem több, mint önfelmentés, látszatmegoldás csak őt/őket okolni, rajta/rajtuk számonkérni. Valami nem működik. Valami? Sok minden. Amiknek a hiánya ezt eredményezi. Biztos, hogy nem a padok eltávolítása a megoldás.