Minden bizonnyal köztisztasági szakembert és városmarketingest sem képeznek Szolnokon, így a város főterén - a néhai Múzeum étterem helyén - lévő Szakmák palotájába napok óta csak széttaposott galambszaron és sáros levélmaradványokon keresztül lehet(ne) bejutni. Van kedve bárkinek egy ilyen igényes helyen szakmákról és tanulási lehetőségekről érdeklődni? Bár lehet, hogy nem is az adott szakmák hiányoznak, csak egy söprű, némi víz, a példamutatás és a szándék. Vagy maga a csoda?

Azok a sárga drótüvegek talán már ötvenévesek is elmúltak. Akkor kerülhettek az egykori tiszaligeti TITÁSZ-üdülő erkélyére, amikor azt nem kevés társadalmi munkával megépítették. Jó ideje nincs már TITÁSZ, és társadalmi munka sem, ám azok az üvege még bírták. A Tiszavirág-híd mellett is 13 évig. Aztán történ valami. Fokozatosan és szisztematikusan múltidőbe kerültek. Nincs tanulság, nincs következtetés, nincs már sárga drótüveg.

Vagy a tervezés volt hibás? Vagy a költségvetés nem stimmelt? Vagy a kivitelezők nem végezték rendesen a dolgukat? Talán egyszer kiderül, és nem csak a győzelmi jelentéseket kell olvasgatnunk, amikor talán egy évvel a munkakezdés és hárommal a projekt bejelentése után átadják a szandai Gátőr utcát, ami olykor a hetvenes években jobb állapotban volt, mint e beruházás kezdete óta. Egyszer megtudja a város, hogy az elhúzódó beruházás plusz költségeiért ki a felelős? Mert, hogy ki fedezi, az sejthető.

A Balaton északi partján, Ábrahámhegyen - meg még néhány helyen - volt egykor a Szolnok Megyei Tanácsnak egy üdülője. Gondolom, sok gyerek, azt meg tudom, hogy sok idős otthonban élő nyugdíjas tölthetett itt néhány felejthetetlen napot. Hogy legutóbb mikor, gőzöm sincs. Idén viszont biztosan nem, hiszen jelenleg az üdülőben - amit lehet, hogy mára privatizáltak - a gaz az úr.