2025.08.27. (szerda)

Eötvös tér 1980 körül

Eötvös tér 1980 körül

Dátum:

A város egyik legjellegzetesebb terét ábrázolja ez a sokszor és sok helyen felbukkanó fotó, amit nem lehetne úgy vágni, hogy ne maradjon rajta valami nagyon szolnoki. A kép nagyjából harmincéves, de körülbelül ma is ezt látjuk itt.

A város egyik legjellegzetesebb terét ábrázolja ez a sokszor és sok helyen felbukkanó fotó, amit nem lehetne úgy vágni, hogy ne maradjon rajta valami nagyon szolnoki. A kép nagyjából harminc éves, de körülbelül ma is ezt látjuk itt.

Az Eötvös teret a Mikszáth Kálmán és a Baross utca sarkán álló ház emeletéről mutató kép először – szerintem – a Kaposvári Gyula szerkesztette, Szolnok 900 éves történetét bemutató könyvben jelent meg. Később egy Kardos Tamás által szerkesztett albumban is felbukkant, amiből arra következtetek, hogy ő lehet a kép készítője. A nagyjából három évtizeddel ezelőtt megörökített pillanat azonban a neten is sokszor látható, olykor egész kiváló minőségben is, ami azt bizonyíthatja, hogy nemcsak a két említett könyvben fordulhatott elő a felvétel.

Hogy a kép a nyolcvanas évek elején készült arra az évtized második feléből derengő emlékeimből következtetek. Akkoriban ugyanis már messze nem volt ilyen rendezett a víztorony környéke. Egy bozótos, elhanyagolt, kétes kinézetű park vette körül a már harminc éve is üresen álló és pusztuló tornyot. Ezzel együtt az Eötvös tér még valóban tér és nem egy nagy kereszteződés volt. A Thököly út felől ma itt körforgalomba torkolló út – ahogy ezt a kép is mutatja – még zsákutca volt, amit a fotó jobb szélén látható épület zárt le. Erre a zsákutcára pedig szinte mindenkinek emlékezhet, aki a nyolcvanas években szerezte a jogosítványát. Két dolog miatt. Egyrészt innen indultunk a városi vezetésre, illetve rutinozni is lehetett ezen a részen, másrészt ebben a zsákutcában kellett a műszaki és az egészségügyi vizsgát is letenni.

A kép jobb szélén belógó pavilonra is érdemes egy pillantást vetni. Ha lett volna, már akkor is blogSzolnok, valószínűleg kiszerkesztettem volna az A Kivert Biztosíték (AKB) rovatban. Emlékeim szerint ugyanis ez egy borzalmas, ócska pavilon volt, amiben különböző maszek üzletek próbáltak megkapaszkodni.

Van a képnek még egy érdekessége. A vasútállomás felé kanyarodó busz. Szerintem csak a korabeli autómániások és a buszok szerelmesei tudják elsőre rávágni, hogy mi ez a guruló kocka. Hát igen, ez egy Ikarusz, amivel a nyolcvanas évek elején bővítette a palettáját a hazai autóbuszgyár. A koncepció valami olyasmi lehetett, hogy a 35-40 fős buszoknál kisebb kapacitású járművekre is szüksége lehet a népgazdaságnak. Formatervezőre pedig már nem nagyon futotta. Ehhez képest az Ikarusz mögött álló Zsiguli vagy még a szemből kanyarodó Trabant is elfogadható látvány.

A térről nem is beszélve. Ami szerintem Szolnok egyik legérdekesebb tere. A Gépiparival, a víztoronnyal, távolban pedig a huszonnégy-emeletessel és a megyei kapitányság tetején lévő fogdával.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kihalt a város délidőben

Szerintem ma már éjszaka sem tudnánk ilyen kihalt felvételt készíteni a Tisza parkról, mint amilyen ezen a legalább hatvan éves képeslapon látható. Pedig ezt a képet dél körül készíthette a fotós, aki a Tisza szálló tornyában állva dolgozott.

Háború és béke Szolnokról

Egy frontra tartó vagy onnan hazatérő német katona küldte a mellékelt képeslapot Szolnokról Berlinbe 1915. szeptember 21-én. "A hadra kelt seregtől" bélyegzővel ellátott, Budapesten katonailag felülvizsgálták képeslap a még békés Szolnok korzóját mutatja, talán a háború előtti nyáron.

Egy repülés harmadik képe

A mellékelt légifotó beküldője annyit írt, hogy tudomása szerint ez a kép 1974-ben készült. Az én gyanúm pedig az, hogy abból a sorozatból, amelyikből ez a kép származik, még legalább további két képet ismerünk.

Védeni kellene

A hatvanas években készülhetett ez a képeslap. A fotós valahol az Ady és a Ságvári kereszteződésében állt, és a forgalmat nézve, nem kellett attól tartania, hogy az út közepén elgázolják. Még nincs meg a mai piac és a tizennyolc-emeletes sem magasodik a maga nemében egyedülálló házsor fölé.