Ha valakit érdekelne, hogy 2011-ben mikor indultak Szolnokról a vonatok, akkor ne a világhálón keresgéljen, hanem ballagjon el az Árkádba, a néhai MÁV jegyirodához. Hogy a menetrend silabizálása közben szörnyülködni is fog a hátramaradt állapotokon, az benne van a pakliban. Nerfeld Ferenc zokogna, ha látná, hogy a palotája helyére épített modern társasház földszintje milyen állapotban van. Szolnok közepén ez köz- vagy magánterület? Csak a galambok miatt, hogy tudják, hol végzik a dolgukat.

Újabb remek reklám Szolnokon. Ezúttal is egy fát sikerült élettelen, bármire használható tárgynak néznie egy törekvő üzletembernek. Amit úgy tűnik, a hatóságok nem, talán csak az üzletfelek vesznek észre. Tessék mondani! A fának is tetszik majd sírkövet készíteni? Mondjuk barterba?

Mit lehet erre mondani? Egyáltalán érdemes bármit szóvá tenni? Nincs két hónapja, hogy az Ady új aszfaltozása és festése elkészült, és október végén már két helyen kellett felbontani az utat. A múlt héten még leütöttem a magas, de a közösnek nagyon drága labdát. Ma már egyszerűen képtelen vagyok verbálisan fokozni az elkeseredettségemet. Miért kell ennek így történnie Szolnokon?

Ez a kép, ez a Szapáry úti hirdetőtábla egyfajta mementó, ami fotóként a jövőben, a valóságban pedig most még egy darabig arra emlékeztet és figyelmeztet, mit tett velünk, a kultúránkkal a covid. December elején többségében nyári rendezvények plakátjai függenek Szolnok egyik legszebb utcájának a hirdetőtábláján. Mert nem volt mivel felülragasztani, vagy nem volt miért leszedni őket. Ha lesz régi kerékvágásba való visszatérés, akkor ugyanez a tábla fog emlékeztetni és üzenni.