Szolnok egykori korzóján, a Szapáry úton, a város két régi, de minden bizonnyal a legszebbek közé tartozó háza, az egykori Kádár-cukrászda és a Kindlovics-bazár között, az épületek közötti résből kibújt egy fa. Nem ma. Jó ideje növekszik, gondolom, gyökereivel, elbújt törzsével küzd a százéves falakkal. Hogy ki fog győzni? Ha tudnánk, kié is az a rossz helyen lévő fa, talán válaszolhatnánk. Így csak aggódhatunk, Szolnok lassan pusztuló múltja miatt.

A megszépült Tiszaparti sétányon, a Vízirendőrség előtt, a korlát kőpárkányát néhány nap alatt elképesztő módon összefirkálták. A feliratokból egyértelmű, hogy mindez fiatalok vagy inkább gyerekek műve, akik naponta hozzátesznek valamit. A rendőrség előtt, az egyházi iskola közelében, talán bekamerázott helyen, ennek így kell történnie? Gyerekcsínynek kicsit drága és durva.

A hamarosan új nevet kapó Sütő közre néznek a város egyik legszebb régi házának pinceablakai. Kiverve. Néhány hete még színes üvegek voltak benne, már csak a romok maradtak. Szomorúan. Gondolom, nem a tulajdonos rugdosta ki őket. Miért tette volna? Inkább jó buli lehetett a rombolás. Vajon miért? Miért kellett a szomorú ablakok közét létrehozni?

A védelemre érett Templom utca elején néhány hónappal ezelőtt gyönyörűen felújították a Bányakapitányság egykori épületét. Március végére így néz ki. Értelmetlenül, eszetlenül összefestette valaki. Nemcsak a tulajdonosnak okozva kárt, de Szolnok egyik legszebb utcájába belerondítva, minden lokálpatriótát összemaszatolt. Hol vannak ilyenkor a várost pásztázó kamerák? A sok egyébre ráérő rendőrök? A rongálók azonnali előkerítésére buzdító politikai felháborodás? Az ilyen festékeket árusító boltok számonkérése? Hosszú-hosszú várost takarító közmunkára ítélném azt a "hülyegyereket", aki nem fogja fel, hogy az önkifejezése agyatlan rombolás.