Mielőtt a Verseghy gimi előtt, a város egyik legnagyobb parkjában leülne egy padra, előbb nézzen körül! Egyrészt, hogy van-e ülőkéje a padnak. Másrészt, ha van, mi mindent talál az ülőkén. Legalább mi, a padok használói legyünk figyelmesek, ha már a padok felügyelőit ennyire nem érdekli a dolog, Szolnok közepén. Vagy vágjunk mi deszkát és szereljünk? Netán az is elég, ha megkérdezzük, hogy a város gazdái, a mi embereink, miért nem teszik ugyanezt? Nehéz ügy. Csak óvatosan!

Folytassuk a zavaros, szolnoki közlekedési táblák sorozatunkat! Amit az élet ír. Vajon lehet ennél zavarosabb táblakiegészítéseket elkövetni? És még csodálkozunk, hogy egyesek megszokásból vezetnek. Miért, a szolnoki táblák alapján jobb lenne? Figyelem! Mire is? A Sóház út lezárva - hirdeti a lelógó papírlap. Most ez komoly? A kocsiból is jól olvasható időpont tábla is? Ami máskor az úttisztításra és a parkolási órák használatára figyelmeztet, és gyalogos olvasásra szolgál. Dobogós megoldás! De tudjuk: a jó szándék is (...) van kikövezve.

Úgy tűnik, nemcsak építeni, de fenntartani sem tud ez a város. Még presztízsberuházásként épített jelképeket sem. Arról már sokszor volt szó, hogy a mindössze 14 éves Tiszavirág-híd rámpái lassan szétesnek, de sajnos érdemes egy pillantást a Tiszaliget felőli virágágyásokra is vetni. Tudom: méhlegelők. Vagy sem karbantartani, sem felújítani, de még kapálni sem tudunk. Bár az is lehet, hogy csak prezentálni akarjuk, ha nem változik semmi, milyen sors vár a drága beruházásainkra.

Ültess egy fát, és nem éltél hiába. És, aki kitör egy fát? Vagy négyet? Mint például az Aradi tizenhármak kopjafái közelében. Miért?