A Tiszaparti sétányon ülő férfialak talán a tanulást jelképezi. Egy ideje sötéten látja a jelent és a jövőt? Vagy csak elborult, mert nem tudja eldönteni: kis világunkban kire is mondhatjuk, hogy sötét?
Nem egyedi eset. Hiába van felfestve az aszfaltra a hatalmas fehér X. Vannak, akik azt gondolják, az a parkolóhelyet jelöli. Hogy egy kapu elé áll? Kit érdekel? A lényeg, hogy le tudott parkolni. Más meg oldja meg a saját baját.
A nagy OTP mögött, a parkoló szélén, a járda mellett áll az a fa, ami tele szokott lenni baglyokkal. Gondolom, ezek a menő Bömbik, meg a Lexus az ott élő baglyoké, akik úgy gondolták, a leghelyesebb az otthonuk közelében parkolni. Amivel Szolnok közterületesei és rendőrei is teljes mértékben egyetértenek, hiszen háborítatlanul álltak hétköznap délután a díszkő járdán. A baglyok. Akik így a parkolásért sem fizetnek, plusz megmutatják, hogy nemcsak a fáról szarnak bármelyik szolnoki fejére. Mert ők a baglyok.
Árad a folyó, hozza hozzánk a fentebbi szakaszok mentén élők szemetét. Valamit lerak belőle, valamit felvesz a mi szemetünkből, és viszi tovább, amíg bírja. Huszonhárom éve majdnem kinyírtuk a folyót. Évente egyszer emlékezünk is erre. A maradék 364 napban pedig ugyanúgy szemétlerakónak és kukásautónak használjuk, mint évtizedek óta mindig, amióta csak szemetet termelünk. A Tisza takarít. Helyettünk. Mi meg ezt tekintjük természetesnek.
Díszpolgári címre javaslom azokat a köztisztviselőket, akik hozzájárultak a létező szocializmus rezervátumának felélesztéséhez az SZTK sarkán. Sátras zsibvásár, szakadt céllövölde, vagy roncsautó telep lenne még jó a város közepén. Ha már épül. Pár forintért bármire képesek vagyunk? Megmagyarázhatatlan!