Árad a folyó, hozza hozzánk a fentebbi szakaszok mentén élők szemetét. Valamit lerak belőle, valamit felvesz a mi szemetünkből, és viszi tovább, amíg bírja. Huszonhárom éve majdnem kinyírtuk a folyót. Évente egyszer emlékezünk is erre. A maradék 364 napban pedig ugyanúgy szemétlerakónak és kukásautónak használjuk, mint évtizedek óta mindig, amióta csak szemetet termelünk. A Tisza takarít. Helyettünk. Mi meg ezt tekintjük természetesnek.

Március közepéig díszelgett ez a plakát a városban. Mire emlékeztetett? Egy vitatható döntésre? Egy régi rádióra? A reklámpiac összezuhanására? Vagy csak egy csipetnyi médiamúzeum volt a város közepén...

Már állt a XIX. század végén is. A fejlődő, városiasodó, polgárosodó Szolnok egyik jelképe volt a Városi Kaszinó. Aztán a múlt század közepén Úttörőház lett belőle, szerintem sokaknak okozva kellemes perceket. A nyolcvanas évek közepe óta Technika Háza. Talán akkor nyúltak hozzá utoljára. Fennállásának 12. évtizedében nem nevezném Szolnok díszének. De miért?

Elöljáróban: esküszöm, az egykori Nemzeti mozi mögött két szabad hely is volt, amikor ez a kép készült (20 méter). Plusz még: nem szeretnék BMW és Audi tulajdonosok általánosításának a hibájába esni, de mivel ez a kép sem egyedi esetet rögzít, ha tehetném se vennék ilyen autókat. És a kérdések: Miért gondolja, hogy neki lehet? Miért lehet ilyen pofátlanul parkolni a városban? Szolnokon mikor indul a rendőrség hatásos pofátlanítási akciója? Imádom azokat a filmeket.