Nem, nem minden Mercedes tulajdonos parkol úgy, hogy elállja a járdát. Nem, nem minden terepjáró vagy 20+ milliós piaci értékű autó szériafelszerelése a "nekem ezt is lehet" hozzáállás. Nem, nem mindenki hágja át a szabályokat csak azért, mert siet. Nem, nem mindenki gondolja azt, hogy ő mindent és mindenhol megtehet, mert úgyis megússza. Nem, nem minden városban olyan a közlekedési morál, mint Szolnokon. Nem, nem szabad általánosítani azért, mert mi sokszor találkozunk ilyesmivel. Ne általánosítsunk, csak fogadjuk el, nekünk ez jutott! Fogadjuk el?

A Madách köznél sikerült úgy leparkolnia ennek a Saab-nak, hogy pont elállja a sikátor járdáját. A kerékpáros anyuka örülhetett a tehetséges sofőrnek, akinek csak egy kicsit kellett volna előbbre mennie, hogy senkit ne zavarjon. De hát a drága autót nem mindig a szellem nagyságai vezetik.

Vagy szemétből van sok, vagy kukából kevés. Avagy a fa közelebb van, mint a kuka. A szellemileg korlátoltak meg nem tudnak különbséget tenni a kuka és a fa között. Az 1-es parkoló postához közelebbi részén található ez a kukának használt fa. Hogy van-e összefüggés az ottani éjszakai bandázások és a fa kukának nézése között, persze nem tudhatom. De ez így nagyon nem menő.

Szolnokon szobrokat avatunk, rombolunk, áthelyezünk, újraöntünk avagy csak róluk vitatkozunk. Közben a város egyik legrégebbi köztéri szobrának a torzója lassan, de biztosan pusztul a Belvárosi Nagytemplom tövében. A Templom utcai csonkon már egy fa is kinő. Minden városnak van Szentháromság szobra. Nekünk is. Csak ez ilyen. Ilyen szolnoki.