Szolnok város hivatalos internetes kirakata (a város honlapja) alapján úgy tűnik, október 2-án megállt az élet. Vagy lefagyott a rendszer, elveszett az admin, netán nem adták át a kódokat. Mert az azért elég vicces, hogy 20 napja semmi említésre méltó nem történt a városban. És bár a testületi listát módosították az oldalon, de a hírfelületen nyoma sincs az új testületnek, eseményeknek. Nem jó jel!

Szellem járja be Szolnokot (is). A gazdátlan, elengedett, magára hagyott, csomagolóanyagokból lett szemét szelleme. Nincs az a jól működő köztisztasági vállalat, lelkes és energiáiból kifogyhatatlan civil kezdeményezés, amely elűzhetné ezt a szellemet. A tavasz és a nyár majd csak elfedi, de köztünk marad. Mert a fejekben lévő szellemnek kellene előbb alaposan megváltoznia, hogy aztán a szemét szelleme eltűnjön... Például az utak menti bozótosokból.

Bár a szolnoki Hősök terén követték el ennek a padnak a felaprítását, nem nevezném ezt hőstettnek. Mert mire is volt ez jó? Feszültséget vezetett le? Erőfitogtatás volt? Esetleg unaloműző elfoglaltság? Hát, nagy "hőstett" egy korhadt padot legyőzni, miszlikbe aprítani. Nem szeretnék a "győztessel" találkozni! Nem mintha félni kellene tőle. Inkább, mert szellemi aprítékokkal nem szívesen keveredik az ember. Az övék egy másik, szomorú világ.

Tudom, hogy két külön intézmény. Azt is, hogy nem ugyanaz a fenntartójuk. Miként azt is láttam, különböző időben zajlott a két épület hőszigetelése. Szóval az objektív okokat értem. Szubjektív szellememmel azonban nem tudom felfogni, miért nem lehetett a Tiszaparti sétányon egymás mellett álló, két középiskolát egyformára burkolni. Nem attól vannak, hogy különböznek.