A Cicaverzum című új magyar mozi alapötlete talán az lehetett, hogy romantikus komédiában meséljék el egy sokat csalódott, minden férfi halálát kívánó harmincas szingli történetét, akit egy újabb szemét ismét magába bolondít, csúnyán átver, de aztán mégis lesz happy end. Azt se zárnám ki, hogy a forgatókönyvírók – Szeleczki Rozália és Kemény Zsófia – a harmincas szingliket nyomasztó motívumokat is bele akartak szőni a történetükbe, így kapott szerepet a vőt áhító anya-nagymama-nagynéni trió, a csupa férfi kollégából álló, a nőket látványosan elnyomó munkahely, és a látszólag sikeres, de családilag nyomorult influencer. Mindez egy alapvetően jó ötlet, és tényleg nagyon jó film születhetett volna az igaz szerelmet kereső fiatal lány, illetve a csak trófeákra vadászó, az áldozatait leginkább csak kihasználó, az eltitkolt szoknya és alom mellől ragadozó álmacsó tragikus kapcsolatából, amit végül egy szép romantikus esküvő ment meg. Azt azonban tényleg nem értem, ki és miért gondolta azt, hogy mindezt az álmacsó tahót helyettesítő fekete kandúrral kell elmesélni?
Mert hiába a kicsit a modern mesefilmek világát idéző fények, a nyomasztó, ám mégis túlzó, a Kerepesi úti temető kivételével a valós és felismerhető helyszíneket kerülő filmes környezet, a hősnő életében felbukkanó fekete kandúrtól nem meseszerűvé, hanem kínosan nevetségessé válik az egész film, és borul a jó történet. Biztos velem van a baj, de kifejezetten feszengtem a mozivászon előtt, amikor a sokkal többre és jobbra érdemes Törőcsik Franciska alakította Fáni már-már szexuális aktusra lépett, a számomra kifejezetten undorítónak tűnő macskával. És mivel az alkotóknak nem sikerül a filmjükben a valóság és a mese határát sem kijelölniük, ezek folyamatosan egymásba csúsznak, fájdalmasan nevetségessé válik az egész film. Tényleg nem tudok mást kérdezni, minthogy mire gondoltak, számítottak az alkotók, vagy ki és mit szívott, amikor erre pénzt adott, majd forgalmazásra átvette?
Nem menti a filmet – sőt! -, hogy megpróbálták „sztárokkal” felturbózni. Nem tudom, milyen célcsoportra lőttek például az alkoholista, zenész és halott apát játszó Kiss Tibivel (Quimby) az alkotók? Miként azt sem értem, hogy Csobot Adélról (valami tehetségkutatós és celeb feleség) ki gondolta, hogy vannak színészi képességei, és elképesztő amatőrsége nem fog feltűnni a valódi színészek mellett? Miki357 (ismert kliprendező művészneve) felbukkanása sem tudom, kiket hozhatna lázba egy ilyen moziba, mert, akiket esetleg igen, azok nem hizlalják a filmszínházak pénztárait. Ócska poén, de a felsoroltak miatt illik az első nagyjátékfilmjét tető alá hozó Szeleczki Rozália alkotására: „tévedések vígjátéka”.
És azt se mondhatnám, hogy mint a rossz bor szódával, ez is elmegy az igazi színészeknek köszönhetően. Pedig Alföldi Róbert főnökfigurája, Udvaros Dorottya, mint anya, Tordai Teri, mint nagymama és Martin Márta, mint nagynéni nagyon erős, sőt hibátlan alakítást nyújtanak. Kiss Tibi, Csobot Adél nem színészek, a végül is főszereplővé előlépő Polgár Csabához pedig egyáltalán nem illik a romantikus hős karaktere, bár nem kizárt egy olyan rendezői szándék, hogy „harmincon túl örülj, ha valami még jut”. Pedig milyen szuper kis romkom lehetett volna ebből a sztoriból, ha macska nélkül, és mondjuk az egyetlen pillanaton kívül csak a hangjával jelen lévő Patkós Mártonnal (A besúgó) formáltatják meg a szemét álmacsót, aki szinglikre vadászik.
