Elmúlnak az ünnepek, maradnak az elszáradt koszorúk. A hivatalosságoknak addig fontos az emlékezés, amíg a média érdeklődésének kereszttüzében, komoly arccal fejet hajthatnak a közpénzből vett koszorúk mögött. Aztán elfelejtik, mint a választási ígéreteiket. És a városukat se nagyon járják. Különben hogyan fordulhatna elő, hogy az augusztus 20-ai szolnoki koszorúk az esemény után 103 nappal is ott rohadnak az emlékhelyen?

A torkolatnál, az úgynevezett "olajos házak" körül, a Zagyván túl is folytatódik a szolnoki Tisza-parti sétány. Sőt, tavaly a vár projekthez kapcsolódóan visszaépítették a "vízi kaput" és tájékoztató táblákat is kihelyeztek. A város kicsit eldugott, csendes, de éppen ezért kellemes sétánya fut a folyóktól védő mellvéden. Bár a társasházak mögött nemcsak bringával, de sokszor gyalog se könnyű átjutni. Az ott élőknek ez parkoló, másoknak sétány. Ebben kellene valahogy igazságot tenni.

Szolnok város hivatalos internetes kirakata (a város honlapja) alapján úgy tűnik, október 2-án megállt az élet. Vagy lefagyott a rendszer, elveszett az admin, netán nem adták át a kódokat. Mert az azért elég vicces, hogy 20 napja semmi említésre méltó nem történt a városban. És bár a testületi listát módosították az oldalon, de a hírfelületen nyoma sincs az új testületnek, eseményeknek. Nem jó jel!

Vannak rossz kerékpártartók, rossz helyen lévő kerékpártartók és rossz helyen lévő, rossz kerékpártartók. Ez utóbbi dupla kategóriába tartozik a Tiszavirág híd város felőli lépcsője alá eldugott szerkezet, ami annak idején a hídhoz tartozott, korábban a téren állt, de pár éve "bemászott" a lépcső alá. (Két társa meg átellenben a füvet rongálja.) Használhatatlan eszközök. Csak a városképet rontják. Talán máshol kellene rejtegetni őket. Már, ha van gazdájuk. Aki figyel is rájuk.