Vannak hirdetőoszlopok, számtalan alternatív hirdetési felület, újságok és ezer más hely, ahol kulturáltan lehet reklámozni. Városképileg is elfogadhatóan. Rosszindulatú a következő kérdés: Kit kellett meggyőzni ahhoz, hogy Norbinak ezt is lehessen? Korlátokat kivágni! Undorító táblát lebetonozni! Gyalogosokat kitakarni. Ebben a városban bármit ki lehet tenni az utcára?

Vagy a tervezés volt hibás? Vagy a költségvetés nem stimmelt? Vagy a kivitelezők nem végezték rendesen a dolgukat? Talán egyszer kiderül, és nem csak a győzelmi jelentéseket kell olvasgatnunk, amikor talán egy évvel a munkakezdés és hárommal a projekt bejelentése után átadják a szandai Gátőr utcát, ami olykor a hetvenes években jobb állapotban volt, mint e beruházás kezdete óta. Egyszer megtudja a város, hogy az elhúzódó beruházás plusz költségeiért ki a felelős? Mert, hogy ki fedezi, az sejthető.

Ne találgassanak! Ha a vasútállomás felé járnak, az épület művelődési ház felőli végénél nézzenek fel! A hiányos álmennyezetben helyet talált a Természet. Szolnok egykor híres volt a molnárfecske telepeiről. Íme egy újabb kolónia, amit mutogathatunk. A végig hiányos lámpasort meg valahogy kitakarjuk.

Söprik az utcát... na nem az utcaseprők, hanem az utcaseprő gépek. Ami elől az autókkal el kell állni. Hogy az útról - csak az utat söprik, a járdát nem - összetekert szemét szép hosszú csíkot alkothasson. Aztán az utcaseprőgép elmegy, a csík meg marad. Jelölve, hogy hol járt a gép, és hol nem parkoltak akkor autók. Jó munkához mi is kell? Nem, nem idő. Hanem akarat. Különben csak letudtuk a feladatot.