Le a kalappal a Szapáry út felújítása előtt. Aki emlékszik a töredezett járdákra, évtizede pusztuló beton virágtartókra, a kikopott, gazos virágágyásokra az biztos, hogy értékelni tudja a változást. Ami majdnem 100%-os. Hiszen a ronda, rozsdás közműszekrényeket ezúttal se sikerült eltüntetni vagy felújítani. Így továbbra is figyelmeztetnek arra, hogy ki és mekkora úr a városban. Persze "társadalmilag felelős" szolgáltatóként.

A szolnoki vasútállomás 1-es vágánya mellett lévő táblára festett felszólítást tekinthetjük a Magyar Államvasutak hivatalos álláspontjának vagy új szlogenjének. Mert ugye az elég valószínűtlen, hogy az elmúlt 4 hónapban nem járt arra vasutas, vasúti vezető, és nem tudott volna intézkedni a mocsok eltüntetéséről. Szolnokra is szégyen, hogy a város egyik kapujában így hirdetik az állami vállalat immár hivatalosnak tekinthető álláspontját.

Három vitrin árválkodik a félig-meddig üres Aba-Novák Kulturális Központ és a lassan-lassan épülő Agóra Terminál között. A maguk nemében XX. századi művészeti alkotásoknak is tekinthetjük őket, amelyekben a semmi - vagy a képzeletünk szüleménye - állítható ki. Ha nem emlékeznék arra, hogy ezek egykor kirakatok voltak, akkor sikítva kérdezném: ez mi? Így viszont tudom: múltunk egy érdekes emléke - porladóban.

Nálam már többször kiverte a biztosítékot, hogy Szolnok belvárosában nem túl felemelő vasárnap reggelente sétálni. Egyszerűen azért, mert az utakon, a járdákon és szinte mindenütt ott vannak az előző este bulijainak, utcai lazulásának a nyomai. Biztos, hogy nem akarnak a szombat éjszaka nyitva levő szórakozóhelyek tulajdonosai összedobni egy kis pénzt a vasárnap reggeli takarításra? Lehet drágább a sör. És, akkor a nem bulizók is jól, vagy a jelenleginél jobban járnak.