Az egy dolog, hogy 19. század végén épült Szapáry utcai ház évtizedekig pusztulhatott Szolnok közepén. Legalább ennyire vérlázító, hogy immár harmadik hónapja követhető az épület lassú, de biztos összedőlése. Amikor a felelősöket majd megkérdezik (?), hogy mindez miként fordulhatott elő, akkor ugye a kiesett parkolási és területfoglalási díjakat, a kerítés költségeit is kiszámlázzák majd feléjük? Vagy ez a közös veszteségünk, mert hagytuk, hogy mindez a szemünk láttára történhessen.

A Magyar Rádió egykori szolnoki stúdiójának udvarában - a buszpályaudvar mögött - még az év elején is árválkodott egy oroszlánfejekkel díszített, persze évek óta nem működő díszkút. Azt hittem, a kerítésen belül biztonságban van, és majd megmenekülhet az épülettel együtt. Tévedtem. Valakik, valamikor, valamiért leverték a szomorú kút díszeit. Így az oroszlánfejek már nem figyelhetik a jobb sorsra érdemes épület történetét. Talán az egykori stúdió szerencsésebb lesz!

A megyei rendőr-főkapitányság homlokzatára egy évvel ezelőtt jutott pénz. A százéves épület előtti járda viacolorozása pár éve szintén belefért a költségvetésbe. Idén a Baross utcai aszfalt is megszépült. Csak a rendőrség előtti kerítésre nem futja senkinek. Lehet, hogy azért, mert ez egy "senki kerítése". Ettől függetlenül persze mindannyiunké a szégyen, hogy Szolnok egyik szép utcájában, egy megújult régi ház előtt, ahol ráadásul egy közintézményünk működik, mindenki szeme láttára pusztulhat a kerítés.

Nincs egy éve, hogy a Szapáry utcai új óvoda építéséhez kapcsolódóan elkészült a Sütő utcai parkoló. Természetesen itt-ott térkővel lehatárolt "szigetekkel", amelyek kezdetben úgy tűntek, ápolt virágágyások vagy maximum füves területek lesznek. Persze a maguk nemében a vadon növő gyomok is lehetnek szépek és érdekesek, miként e parkoló szélén kialakuló minidzsungel is mutatja. Az más kérdés, hogy valóban ez volt-e a fejlesztői, beruházói szándék? Avagy csak menet közben elveszett a gazda. Aki foghatná a kaszát meg a kapát, és rendet rakhatna a területén.