2025.08.27. (szerda)

A remény kávézója

A remény kávézója

Dátum:

Bezár egy kávézó, nyílik helyén egy másik. A régies hangulatú Nosztalgia másfél évig bírta a Szapáry végén. Két hónap szünet után azonban ugyanott megnyitott a modern Contador. Saját pörkölésű kávét mérnek, és úgy tűnik, a vendég szeretetében sem lesz hiány. A Szapáryért is tesszük, ha betérünk.

Szerettem a Nosztalgiát. Egyszerűen azért, mert jó helyen volt, és jópofának tűnt az a kicsit ódivatú hangulat, amit a dizájnjával árasztani próbált. Tényleg sajnáltam, amikor az új év elején már nem nyitották ki a spalettákat, és félve vártam, vajon mi lesz a sorsa ennek az egyébként remek helyen lévő üzletnek. Ha végre sikerülne az elképesztő állapotban lévő járdát rendbe tenni, eltűnnének a széthulló vasbeton virágtartók, a Tiszai hajósok és a Kossuth tér közötti korzó válhatna a Szapáryból. Olyan sétára inspiráló utca, amit hangulatos, helyi üzletek szegélyeznek. Ahogy a gyaloghíd átadása után ez be is indult, és aminek egyik fontos eleme volt az itt működő kávézó.

De bezárt a Nosztalgia. Viszont március elsején megnyitott a Contador. Tehát nem reménytelen a Szapáry. Persze azért nem árt, ha a városért, a majdani korzóért, a helyi kereskedelemért és vendéglátásért nemcsak szóban izgulunk, de – még ha pénzbe is kerül – teszünk is érte valamit. Ráadásul a Contador esetében úgy tűnik, nem a semmire adjuk ki a pénzünket.

A belső tér pici, de hangulatos. Az egyszemélyes kiszolgáló pult mellett állva is kávézhatunk, miközben a barista munkáját figyeljük. A hatalmas, Szapáryra néző portál mögött bárpultszerű asztal, magas székekkel invitálja az egyedül érkezőket. A bejárattal átellenben pedig maximum egy nagyobb társaság foglalhat helyet. A bútorok szépek, kényelmesek, a Hatás Reklám által festett falak pedig szórakoztatóak.

Rendeljenek! És mielőtt kortyolnának, vegyék szemügyre a poharakat és a tányérokat. Modern, igényes, vicces szervizkészlettel dolgoznak. A kemény műanyag csészék dupla falúak, amitől nemcsak teltebb érzetünk lesz, de a forró ital is könnyebben fogható. Mondjanak bármit: nekem tetszik, és ezek után idegennek érezném ebben a térben a nehéz üveget vagy a csicsás porcelánt.

Bevallom, nem értek a kávékhoz. Mindösszesen kétfélét tudok megkülönböztetni: azt, amelyik ízli, és azt, amelyiket az asztalon hagyok. Azt is el kell ismernem, hogy a kávézást meg a kávéházakba járást is inkább szórakozásnak, közösségi élménynek tekintem, sem, mint az éltető fekete magamhoz vételének. Így csak annyit érzek ildomosnak megjegyezni, hogy a Contadorban először fogyasztott karamellás latte elfogyott a dupla falú, magas pohárból. Ahogy a velem kávézó, és hozzáértő kékszemű csészéje is éppúgy üres maradt, mint a két tányér, amin eredetileg a Bozsó-pékség süteményei voltak.

Tehát a kínálat és úgy tűnik, a kínálás is rendben lesz a Contadorban. Már csak azért is, mert Szolnokon pörkölt, tehát friss kávéval dolgozik a saját, versenyekre is járó baristájuk. Illetve abból kifolyólag is, mert a tulajdonos, Lafferton úr is nagyon komolyan gondolja ezt az új vállalkozását, és úgy hordja tenyerén a vendégeket, mintha mindenkit egyenként szeretne meggyőzni, hogy jöjjenek máskor is.

Bár nekem nem esik naponta útba – pedig már hétkor nyitnak -, mégis azt mondom: kezdő törzsvendégük lettem. Mert szeretem a hangulatos helyeket, tisztelem, ha valaki nagyon akar. Továbbá esélyt szeretnék adni a Szapárynak és ezzel Szolnoknak. Tartsanak velem!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Lila öröm

Az illatról pont olyan nehéz írni, mint az ízekről. Egy csokor friss levendula mellett ülök, és néha bódító töménységgel árasztja fenséges illatát, amit nem tudok megunni. Szolnok határában szedtük. Arról a 2200 Tihanyból származó tőről, amelyek a Milléri levendulakertet alkotják.

2010: A mi piacunk

Egy mondás szerint, ha egy várost meg akarsz ismerni, akkor menj el az ottani piacra. Szolnokról is sokat elárul a piac, ahol nemcsak vásárolni, de nézelődni, illatokat keresni és a beszélgetésekbe belehallgatni is érdemes. Kihagyhatatlan hely.

Tartson ki a boldogság!

Ha nem a környezettől, a dizájntól és a kiszolgálástól várjuk a csodát, továbbá elfogadjuk, hogy ez lényegében egy olyan büfé, amiben néhányan le tudnak ülni, akkor akár be is jöhet a dolog. Valamire biztos, hogy ráérzett a Jókai utcai Endorfin palacsintázó, mert nekem is fiatalok ajánlották.

Szeretem a zagyvaságokat

Az angol puncs verhetetlen - szerintem. A franciakrémesük pedig pontosan olyan, amilyennek ezt a süteményt én gondolom. A sor persze mindig hosszú, de haladós, a kiszolgálás pedig mosolygós. Zagyvaságokat beszélek. Nem, a Zagyváról!