Máshol turisztikai látványosság, a város jelképe, nálunk az egyik oldala graffitik helye, a másik nyilvános wécé, miközben egyre nagyobb darabak hiányoznak a burkolatából. Életének nagyjából felében nem töltöti be eredeti funkcióját, azóta pedig folyamatosan pusztul. Vajon van esély a megmentésére, vagy egyszer ezt is elbontják valami nagy tervre hivatkozva, hogy aztán már csak régi képek őrizzék?

Szolnok kapuja így fogad és ezzel a képpel búcsúztat. A szolnoki vasútállomás a megvalósult Balkán. Elnézést! A posztszovjet köztársaságokat alulmúló színvonal. Nemcsak a rongálók miatt. A működtetők igénytelenséges is sokat hozzátesz.

Biztos, hogy nem a pad tehet róla. Tudom, nehéz beismerni és elfogadni, de még csak a Szolnok főterén kuplerájt maga után hagyó hajléktalan sem az egyedüli bűnös. És nem több, mint önfelmentés, látszatmegoldás csak őt/őket okolni, rajta/rajtuk számonkérni. Valami nem működik. Valami? Sok minden. Amiknek a hiánya ezt eredményezi. Biztos, hogy nem a padok eltávolítása a megoldás.

A város első írásos említésének 950. évfordulójára készülve talán érdemes lenne a 900. évfordulóra készült és még ma is a helyükön lévő emlékműveket rendbe tenni. Még akkor is, ha a tanács szó szerepel rajtuk. A Szolnok Ispán körúti házak mögött, az artézi kút felé vezető zebra közelében található a Jubileumi emlékpark táblája. Lassan fákkal teljesen benőve, elmohásodó, olvashatatlan szöveggel arra emlékeztet, hogy hányan dolgoztak az új lakótelep élhetővé tételén.