A város egyik szép palotájának helyére épült az Árkád, amelynek földszinti üzletei hosszú évek óta nem találják a helyüket a szolnoki kereskedelemben. Különösen a folyosóra nyíló, elhagyott boltok lehangolóak. Lassú pusztulás és magára maradt kosz a város közepén. Vajon a Nerfeld-palota földszintje is így nézne ki ma?

Kertész leszek, kapát veszek, és mondjuk, gyomlálok. Előtte persze tájékozódom, hogy Szolnok közepén, az Árkádok-ház és a járda találkozásánál lévő növények jogilag kinek is a tulajdonát képezik. Mert az egy dolog, hogy szerintem irtó rondán néznek ki. Hisz mi van, ha valaki a gyomokat valami önkifejezéstől vezérelve növeszti. Lehet, hogy ezért nem zavarja sem a közterületeseket, sem a városi kertészeket. Vagy nincs kapájuk.

És vérlázító. Vannak kiállítások, amelyeknek olyan mélyen van a színvonala, hogy nem szabad róluk írni. Az Agórában látható Magyar rocklegendák a kétes eredetű fotóival, kisiskolásokat megszégyenítő installációival, jó ízlést sértő festményeivel, érthetetlen koncepciójával minden eddig látottat alulmúl. Ezt így ne lehet, nem szabad. Ez méltatlan a helyhez, a magyar rockzenéhez és a megidézett zenészekhez, akik csak eszközei egy elszabadult hajóágyú magamutogatásának. Kerülendő!

Néha azt gondolom, hogy ha az Unió gazdagabb felének polgárai sejtenék, mi mindenre dobták ki a pénzünket a segítségünkkel, akkor ők kezdenének akciózni ellenünk. A Tiszaligetben például lassan egy évtizede pusztul vagy hatvan darab - újonnan beszerzett, de szerintem, soha sem használt - kerékpár, amiket még sok-sok névvel ezelőtt szerezhetett be a helyi felsőoktatási intézmény. Hány támogatási ciklusnak kell elmúlnia ahhoz, hogy felszámolódjon Szolnok legszomorúbb kerékpártárolója? Mondjuk valami nemes cél érdekében.