A fák és az emberi hülyeség az égig ér. A Tisza árterében, a Millér közelében hirdeti ezt egy jó pár évtizedes fa, amire sok-sok évvel ezelőtt szögelhették fel az első táblát, miszerint ott valahol magánterület van, ahová belépni tilos. Az a hülye fa meg képes volt nőni, és ezzel látótávolságon túlra vinni a figyelmeztetést. Megoldás? Újabb tábla. Ahogy elnézem, lassan lehet szögelni a harmadikat. Hogy csapjon az ujjára az ilyen okos ember!

Ne általánosítsunk, és ne bántsuk a dohányosokat! Miként a közterületek tervezői sem egyformák. Ám előfordul, hogy e két csoport gyengébb képességű tagjai összejönnek. Például Szolnok közepén, az 1-es parkolóban. Így fordulhat elő, hogy a szétdobált csikkek bekerülnek a fák alá kitalált rácsok közé. És ott is maradnak az idők végezetéig. A szolnokiak dicsőségére. Köpködni is szabad? Patkányt sütni? Utcai illemhely? Szakadjunk el Európától!

A lassan két éve elkészült Véső úti sporttelep mellett, a parkolóval szemben árválkodik ez a magányos villanyszekrény. Mögötte a falat tatarozták, előtte a területet parkosították, a közelben a parkolót megépítették. Csak ez a villanyszekrény nem érdekel senkit. Mint egy magányos, lakatlan sziget az óceán közepén, úgy árválkodik az érdektelenségben, nemtörődömségben Szolnokon. Talán áram nincs benne.

Három vitrin árválkodik a félig-meddig üres Aba-Novák Kulturális Központ és a lassan-lassan épülő Agóra Terminál között. A maguk nemében XX. századi művészeti alkotásoknak is tekinthetjük őket, amelyekben a semmi - vagy a képzeletünk szüleménye - állítható ki. Ha nem emlékeznék arra, hogy ezek egykor kirakatok voltak, akkor sikítva kérdezném: ez mi? Így viszont tudom: múltunk egy érdekes emléke - porladóban.