2025.12.1. (hétfő)

Szomorú padok

Szomorú padok

Dátum:

Szerintem senki sem tudja, hány pad lehet Szolnok közterületein. Így arról se lehet pontos információ senkinél, hogy a kihelyezett padok közül jelenleg hány alkalmatlan arra, amire szánták. Arról meg pláne, mi lesz a sorsuk. Meddig hirdetik a nemtörődömséget, a gazdátlanságot? Avagy mikor jut valakinek az eszébe, hogy felújítsa ezeket a szomorú, feladatukra alkalmatlan padokat.
Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Tavaszi hó (takarítás?)

Nem vitatnám, hogy a természetben minden növénynek megvan a maga helye és szerepe. Sőt, olyan vitákba se mennék bele, hogy terebélyes és idős fákat szabad kivágni vagy sem. Csupán annyit jeleznék, hogy nagyon utálom a tavaszi "hóesést", amit a nyárfáknak köszönhetünk. Egy-egy példány több utcát képes beteríteni. Szóval nem értek hozzá, de nem lehetne ezt a tavaszi havazást valahogy megszüntetni?

Utcadísz

Egy pillanatig sem vitatnám, hogy ennek a vasszekrénynek a tartalmára szükség van a Szapáry úton. Nem hozzáértőként arra se tennék javaslatot, hogy esetleg máshová is el lehetne helyezni. Csupán laikus városlakóként arra hívnám fel a figyelmet, hogy a volt Nemzeti Szállóval szemben ez valami borzalmas látvány. Van gazdája? Vagy ha évekig jó volt így, akkor marad még pár esztendeig.

Kapuba állók

Nem egyedi eset. Hiába van felfestve az aszfaltra a hatalmas fehér X. Vannak, akik azt gondolják, az a parkolóhelyet jelöli. Hogy egy kapu elé áll? Kit érdekel? A lényeg, hogy le tudott parkolni. Más meg oldja meg a saját baját.

A fának beszélek

Mert úgy tűnik, az embereknek értelmetlen. Talán a szolnoki fákat még meg lehetne kérni, hogy ha illegálisan hirdetni akarók tartanak feléjük, kezükben szöggel vagy ragasztóval, inkább fussanak ki a városból, mintsem engedjék a törzsüket hirdetőoszlopnak használni. Dőljenek rá a hirdetőre, potyogtassanak a fejére száradt ágakat, vagy szúrják-bökjék, ahol érik. Mert szép szóval, kéréssel, dühöngéssel az ember-ember kapcsolatban semmire sem megyünk. Továbbra is hirdetünk a fák törzsén.