Ültess egy fát, és nem éltél hiába. És, aki kitör egy fát? Vagy négyet? Mint például az Aradi tizenhármak kopjafái közelében. Miért?

Követeljük a Kossuth téri szökőkút felszámolását, a szobrok eltávolítását, a virágágyások megszüntetését, a mindenféle zöld növények kiirtását, a díszburkolat leaszfaltozását, hiszen Szolnoknak parkolókra és rakodóterületekre van szüksége minden mennyiségben, mindenütt, mindenkinek az otthona, munkahelye és úti célja közvetlen közelében. Ja, nem is kell követelni. Még pár hét és megoldódik magától. Így lesz még élhetőbb Szolnok.

Hónapokkal ezelőtt befejeződött a Pelikán hotel bejárata fölötti lépcsőjének az át- és beépítése. Így hónapok óta nincs a helyén az az emléktábla, ami a szolnoki gettó helyére is emlékeztetett. A fal, ahol tavaly még látható volt, most egy üzlethelyiségben van. De hol a tábla? Ami nem egyszerűen csak egy tábla, hanem egy fontos mementó is. Kinek lenne a dolga, hogy ez a tábla ismét látható legyen, és emlékeztessen? Az nem lehet, hogy már ekkora a baj a szolnoki fejekben!

Gyönyörű lett a megyei rendőrkapitányság Baross utcai épülete, az 1914-ben átadott, egykori polgári fiúiskola. Kár, hogy az utcai kerítésre már nem futotta. Persze, értem, hogy a projekt szigetelésre és ablakcserére szólt. Ez azonban a külső szemlélőben nem változtat azon, hogy a Baross utcai előkert a romos kerítéssel igénytelen. Nem volt még valahol pár százezer forint? Vagy a vállalkozónak nem fért volna bele? Ha nincs uniós kerítésfelújítási program, akkor a szép épület előtt marad a romos kerítés?