A hamarosan új nevet kapó Sütő közre néznek a város egyik legszebb régi házának pinceablakai. Kiverve. Néhány hete még színes üvegek voltak benne, már csak a romok maradtak. Szomorúan. Gondolom, nem a tulajdonos rugdosta ki őket. Miért tette volna? Inkább jó buli lehetett a rombolás. Vajon miért? Miért kellett a szomorú ablakok közét létrehozni?

Karácsonykor még örültek neki. Vízkeresztkor már az utcára került. Úgy döntött, nem adja fel. Megnézi milyen a farsang, a húsvét, de talán még a pünkösd is összejöhet. Főleg, hogy Szolnokra, annak is a belvárosába vetette a sors. Ami jó esélyt ad arra, hogy hetekig, hónapokig ácsorogjon háborítatlanul a Hild téren. Lázadni ott lehet, ahol gyenge a hatalom. Márpedig a szolnoki közterületesekkel egy elszáradó karácsonyfa is könnyedén veszi fel a harcot.

Joggal feltételezhető, hogy Tiszavirág-híd karbantartásáért felelős városi cég munkatársai, a szolnoki rendőrség, illetve a helyi önkormányzat nincs tisztában a horogkereszt, az SS-jel és a második világháborús náci köszöntés jelentésével. Ezt bizonyítja, hogy három ilyen jel tavaly óta díszítheti a Tiszavirág-híd Liget felőli lábát. És itt van május elseje, lesz forgalom a Tiszaligetben, világgá kürtölhető Szolnok szégyene. Lemondásuk után történelemórát az illetékeseknek!

A szolnoki szecesszió talán első, ám máig legnagyobb és egyben leglepusztultabb épülete a Kossuth és az Arany János utca sarkán 1900 óta álló Mezőgazdasági Takarékpénztár. Persze lepusztultságával alig lóg ki a szolnoki "palotasor" épületei közül. Állami, azaz köztulajdonban lévő műemlék, ennek ellenére az elmúlt években csak egy fura emléktáblára, egy világító cégérre és mostanában a hulló épületdaraboktól óvó szalagra tellett.