Lassan elkopik a Tisza partjáról a város egykori ipari jelképe, a tárház. Máshol ilyen épületekből szoktak modern művészeti múzeumokat, meg fantasztikus kulturális központokat varázsolni. Máshol.

Mielőtt a Verseghy gimi előtt, a város egyik legnagyobb parkjában leülne egy padra, előbb nézzen körül! Egyrészt, hogy van-e ülőkéje a padnak. Másrészt, ha van, mi mindent talál az ülőkén. Legalább mi, a padok használói legyünk figyelmesek, ha már a padok felügyelőit ennyire nem érdekli a dolog, Szolnok közepén. Vagy vágjunk mi deszkát és szereljünk? Netán az is elég, ha megkérdezzük, hogy a város gazdái, a mi embereink, miért nem teszik ugyanezt? Nehéz ügy. Csak óvatosan!

A Szentháromság térrel szemben, az egykori kőolajos klub előtt, egy elég forgalmas járda mellett. Több hete tető és figyelmeztetés nélkül. Áldozatra várva. A szerencsében bízva. Hogy mire valók a közterület-felügyelők Szolnokon, régóta nem tudom. Hogy miért nincs gazdája az utcáknak, jó ideje nem értem. Hogy mire való egy önkormányzati képviselő, azt biztos félreértem. Miként a gondatlan veszélyeztetést is. Tehát az ott egy veszélyes lyuk. Én szóltam.

Folytassuk a zavaros, szolnoki közlekedési táblák sorozatunkat! Amit az élet ír. Vajon lehet ennél zavarosabb táblakiegészítéseket elkövetni? És még csodálkozunk, hogy egyesek megszokásból vezetnek. Miért, a szolnoki táblák alapján jobb lenne? Figyelem! Mire is? A Sóház út lezárva - hirdeti a lelógó papírlap. Most ez komoly? A kocsiból is jól olvasható időpont tábla is? Ami máskor az úttisztításra és a parkolási órák használatára figyelmeztet, és gyalogos olvasásra szolgál. Dobogós megoldás! De tudjuk: a jó szándék is (...) van kikövezve.