Lassan elkopik a Tisza partjáról a város egykori ipari jelképe, a tárház. Máshol ilyen épületekből szoktak modern művészeti múzeumokat, meg fantasztikus kulturális központokat varázsolni. Máshol.
Remélem jó szórakoztál, és a kezeid sem sérültek meg! Őszinte leszek: engem zavart a felesleges durrogtatásod, ami sokakat megijesztett, gyerekeket álmukból vert fel. Utállak, mert a hülyeségeddel frászt hoztál a kutyákra is, és egyáltalán nem ment fel, hogy a saját pénzedet cseszted el. És igen, most még le is bunkózlak. Mert a szilveszteri hejehujád után addig már nem jutottál el, hogy eltakarítsd a szemetedet. Majd a közös pénzből megteszik. Klassz lesz az új év is veled.
Várjuk a májust! Egyrészt, mert akkor már zöldbe borulnak a fák, így eltakarják a koronájukba gabalyodott szemetet. Másrészt, ha mégsem takarják el, a szélben lobogó szemétszalagokat májusfa díszeknek is nézhetjük. Persze lehet, hogy addigra a néhai Bábaképző, ma Árpád-ház kertjében lévő fáról valaki leszedi az építési hulladékot. Addig azonban szemétfa.
Nem tudom, tulajdonjogilag kié az Árkád épülettömb belső, nyilvános folyosója. Így azt sem tudhatom, kinek lenne a dolga tisztán tartani. Azt azonban tudom, hogy én sem először teszem szóvá az ottani, emberi és állati ürülékkel vegyes állapotokat. És azt is tudom, hogy legyen bárkié is az a hely, lenne bárkinek is a dolga a rendszeres tisztán tartása, az immár évek óta tapasztalható állapotok miatt a szégyen nem csak az övé. Hanem Szolnoké. Mi itt és így élünk.
Sok legyőzött padot láttam már Szolnokon, de ilyet még nem. És kénytelen vagyok azt gondolni, hogy aki(k) mögött letört a Tiszaligeti strand bejárata előtti pad támlája, nem szándékosan rongáltak. Legalábbis nem erre vall, hogy a támlát gondosan elhelyezték az ott lévő kukában. Persze, lehet, hogy tévedek. És nem volt semmi baja annak a padnak, rendszeresen ellenőrizték és karbantartották. A pótlásig eltelő idő majd megmutatja.