Ismerik a mondást, miszerint a hídon akkor kell átkelni, amikor odaértünk? Ha marad a csapadékos, de napos idő, akkor előbb-utóbb szolnokosítanunk kell a mondást. Valahogy úgy, hogy ha odaértünk a belvárosi Tisza-hídhoz, az átkelés előtt gyomláljunk kicsit. Mert előfordulhat, hogy különben nem találjuk meg a hidat.

Mármint a Tisza-part mellvédje. Azon kívül, hogy alacsony értelmi szinten lévők primitív önkifejezési felületként használják egyre több helyen, nulla kockázat mellett. Meg, mint a Tisza szálló előtt látható, már hirdetési oszlopként is funkcionál. Kit zavar? Mikor lesz belőle piszoár - csak a megfelelő oldalra kell állni -, szeméttároló, kutya- és/vagy madáretető, ruhaszárító, esetleg bontott anyag? Mert úgy tűnik, Szolnok legszebb sétányával azt lehet csinálni, amit az úri közönség akar.

Értem én, hogy átellenben építkezés zajlik. Meg azt is, hogy nem nagyon lenne itt mit hirdetni. De hát mégiscsak Szolnok egyik emblematikus épületéről van szó, a város frekventált helyén. Méltatlan ez így mindenkihez. Mégis meg lehet csinálni. Meddig és miért?

Amíg működött, addig is a város egyik legnívósabb vendéglátó-ipari egysége lehetett a Tallinn városrész Korty Borozója, ahol a felirat szerint még nyerőgép is üzemelt. Így bezárva, pusztulva, az igényes, csupasz hirdetőtábla mellett viszont már csak egy ócska faház. Viszont a városrész és Szolnok szégyene, a nemtörődömség reklámja.