Lényegében a Sólyom utca folytatása az egykori Sportbolt melletti sikátor, aminek köszönhetően nem kell hosszú háztömböket megkerülni. Mondjuk, ahogy az az átjáró mostanában kinéz, elgondolkodik az ember a kerülésen. Sajnos nem tudom, hogy kinek címezhetném a panaszomat. Mert nem tudom, hogy az ott köz- vagy magánterület. A kinézet alapján csak a közröhej a biztos.

Bár a szolnoki Hősök terén követték el ennek a padnak a felaprítását, nem nevezném ezt hőstettnek. Mert mire is volt ez jó? Feszültséget vezetett le? Erőfitogtatás volt? Esetleg unaloműző elfoglaltság? Hát, nagy "hőstett" egy korhadt padot legyőzni, miszlikbe aprítani. Nem szeretnék a "győztessel" találkozni! Nem mintha félni kellene tőle. Inkább, mert szellemi aprítékokkal nem szívesen keveredik az ember. Az övék egy másik, szomorú világ.

A klasszikus poén, hogy olimpiát akarunk rendezni, miközben egy hétköznapot se tudunk problémamentesen lebonyolítani. Szolnok nem akar olimpiát rendezni, csak újabb és újabb építkezésekbe fog bele, miközben a meglévő dolgokat sem tudja rendben tartani. Épül a 21. századi vártorony meg az újabb sétány körülötte, közben a Zagyva túlpartján veri fel a gaz a régit. Mi lesz itt, ha még több sétányunk lesz, mint seprűnk?

Szolnok egyik kapujában, a vasútállomás előtt, bő három éve helyeztek ki a megszépült parkba legalább harminc padot. A padok viszont olyanok, mint a növények. Ha nem ápolják őket, tönkre mennek, rohadni kezdenek, majd elpusztulnak. És ahogy a gondozatlan kertet elfoglalja a gaz, az elhanyagolt parkot, a szemét. Szóval szép lassan hasonlítani kezd az állomás előtti park az állomásra.