A különböző kőkorszakok ránk maradt eszközei nem túl érdekesek. A felületesebb szemlélő könnyen vélheti szebb köveknek az évezredekkel ezelőtt megmunkált tárgyakat. Mit lehet ezeken megmutatni? Ismerjük a hazai múzeumok idevágó tárlatait: kövek, kövek, kövek egymás mellett. Igaz, Magyarországról nem is rendelkezünk túlságosan gazdag leletanyaggal. Nem igazán büszkélkedhetünk 5-6 ezer éves tárgyakkal. Pláne nem, épen maradt „ipari” emlékekkel.
Talán ezért sem gondolkodunk túl gyakran azon, hogy vajon miként éltek elődeink sok ezer évvel ezelőtt. A két-három ezer évvel előttünk járó rómaiakról és egyiptomiakról viszonylag sokat tudunk, de hogy a még náluk is két-három ezer évvel korábban élő európaiak hétköznapjai miként telhettek, homály fedi.
A Varsói Állami Régészeti Múzeum Őskori kovabányászt lengyel földön című kiállítása, amely éppen a Szolnoki Galériában vendégeskedik, körülbelül a fenti kérdések megválaszolására tesz kísérletet. Megpróbálja érdekesen megmutatni az egyébként unalmas kőszerszámokat, és választ keres arra, miként folyhatott a bányászat pár ezer évvel előttünk.
Nem mondom, hogy elképesztően gazdag leletanyagot hoztak Szolnokra a lengyelek. Azt viszont igen, hogy az adott tárgyak közvetlen közelébe értelmezhető magyarázatokat sikerült elhelyezniük. Nem túl bonyolultakat, nem túlbuzgó szakszövegeket, hanem akár egy tízéves számára is érthető, rövid dolgozatokat. Mindezeket pedig számtalan fantáziakép egészíti ki, amelyek a bányászok mindennapjait próbálják bemutatni. Na és két, alapos, és megdöbbentő makett, amelyek jól érzékeltetik a korabeli „mélyművelésű” bányák technikai színvonalát. Azt hiszem, érezhetünk némi tiszteletek azon elődeink iránt, akik kezdetleges eszközeikkel lemerészkedtek a föld alá, hogy jobb minőségű kőszerszámokat készíthessenek társaik. A maguk korában ezek a vállalkozások talán felértek a középkori felfedezők hőstetteivel.
A Tűzkövek a mélyből című kiállítás legnagyobb különlegessége, hogy Szolnokon is látható. Valószínű, hogy ahogy az elmúlt száz évben, úgy a következő évtizedekben sem lesz nálunk hasonló témájú tárlat. Egyszerűen azért, mert egyrészt Magyarországon nincs hasonló mobil kiállítás, másrészt a hazai leletek hiányában, nem túl népszerű a bemutatott kor. Tehát, ha különleges csemegére vágynak, ne kerüljék el a Galériát.
És tekintsenek el az apró zavaró tényezőktől. Ez a kamara kiállítás nem való a Galériába. Egyszerűen azért, mert kevés oda. Sokkal jobb helyen lett volna akár az Aba-Novák valamelyik oldalsó galériáján vagy a múzeum időszaki kiállításoknak otthont adó termében.
Attól persze nehéz eltekinteni, hogy a megnyitó másnapján, a kiállításon elhelyezett két hatalmas plazmatévé feketén meredezik. Hogy miért, nem tudom. Talán mert azért a néhány látogatóért, akik betévednek, nem érdemes bekapcsolni őket. Kényelmesebb is ez a megoldás, mint mondjuk az új gyaloghídhoz még mindig áramló tömeget rávenni arra, hogy benézzen a város legszebb kiállítóhelyére. Na, de ez nem is a lengyelek baja.
