Képzőművészeti alkotás? A valódi fekete lyuk? Avagy trehányság és nemtörődömség? Attól függ, hogy ez a fotó hol készült. Mivel nem egy kiállításon, és még csak nem is a világűrben, hanem Szolnokon a József Attila utcában, talán az utóbbi két kifejezés illik rá. Bosszankodtam már sokat azon, hogy a közműszolgáltatók azt csinálhatnak a közterületeinken, amit akarnak. És ez a közműfedél csak egy példa Szolnokról.

Újabb remek reklám Szolnokon. Ezúttal is egy fát sikerült élettelen, bármire használható tárgynak néznie egy törekvő üzletembernek. Amit úgy tűnik, a hatóságok nem, talán csak az üzletfelek vesznek észre. Tessék mondani! A fának is tetszik majd sírkövet készíteni? Mondjuk barterba?

Tavaszi hó a kanadai nyárfa vattaszerű fehér szöszeiből, avagy nyári árnyék a gyorsan növő fa hatalmas lombkoronáiból? Vannak városok, ahol úgy döntöttek, fokozatos kivágják ezeket a nem őshonos, hanem gyors növekedésük miatt betelepített fákat, és olyanokkal próbálják kiváltani őket, amelyektől nem lesz olyan érzésünk mintha tavasszal is havazna. Például a szolnoki Tisza-parti sétányon ilyenkor járkálva nehéz lenne egy ilyen döntés ellen ágálni. Nem úgy nyáron, amikor már csak az árnyék marad.

Unom magam, hogy még mindig képes vagyok bosszankodni Szolnok elképesztő állapotban lévő közterületi közműszekrényein. Amelyek körül felújítják a járdákat, rendbe teszik a parkokat, ezek meg maradnak a maguk igénytelen valójában. Különösen szép példány tanulmányozható a Baross és a Boldog Sándor István utcák kereszteződésében, a volt pártház tövében. Bár, ahogy a mögötte lévő raktárt nézem, nem lóg ki a környezetéből.